Ópium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ópiumaratás
Bambuszból készült pipa ópiumszíváshoz, az ópiumélvezők apró ópiumgolyócskákat tettek a pipa nyílásába, majd meggyújtották[1]

Az ópium (gör. máktej) vagy mákony a mák éretlen termésének a levegőn koagulált nedve, amely sokféle alkaloidot tartalmaz (morfin, kodein, papaverin stb.). Erős narkotikum, a belőle előállított legveszélyesebb kábítószer a heroin. A gyógyszeripar fájdalomcsillapítóként, görcsoldóként stb. használja. Rómában, Perzsiában, Indiában már időszámításunk előtt is használták. Európában a 17. századtól a vezető fájdalomcsillapító.

Története[szerkesztés]

Mákbetakarítás Mandzsukuóban, a japánok bábállamában

Az ópium latin eredetű szó, a latinba pedig a görög ópionból került (jelentése "lé, nedv"); régies elnevezése áfium, amely a nyugat-törökországi Afyon tartomány nevéből származik (valószínűleg szintén a görögből).

Az ópium története időszámításunk előtt kezdődött, Európában és Ázsiában egyaránt ismerték. Évszázadokon keresztül szinte csak az ópiumot ismerték mint kábítószert, csodatévő erőt tulajdonítottak neki, a gyógyászat kezdeteitől használták. A használatára vonatkozó első adatok több mint 3500 évesek. Abban az időszakban, amikor gyógyszerként alkalmazták, az ópiumot kizárólag szájon át vették be.

Kábítószerként először Törökországban használták. A 18. században már felismerték gyilkos hatását: tartós használata teljes testi-lelki összeomláshoz vezet.

A 19. században fontos kereskedelmi szerepet töltött be. Miután Daoguang (Tao-kuang) kínai császár betiltotta az ópium használatát és elkoboztatta a külföldi kereskedők áruját, Anglia válaszlépésként hadihajókkal sorakozott fel Kína partjai mentén, majd kezdetét vette az első ópiumháború. Később, az 1930-as években a Japán Birodalom is termelt és árusított ópiumot, hogy bábállamainak és terjeszkedéseinek egy részét finanszírozni tudja. Ezekben az időkben a világon forgalomban lévő ópium 90%-a japán eredetű volt.[2][3]

Hatóanyaga, változatai[szerkesztés]

Az ópium alkaloidjai az ópiátok, ezek az anyagok a központi idegrendszerre hatnak. Az ópium gyantaszerű anyagokat és különböző savakat is tartalmaz, ezek kötik meg a benne található bázikus jellegű alkaloidokat, melyek összmennyisége 40% közelében van. Az ópiumnak háromféle fő változata létezik a származási helytől és a szárítás módjától függően: Benares, Patna, és Maliva típusú ópium. 1805-ben különítették el legfontosabb hatóanyagát, a morfint, más néven morfiumot. Ezen kívül megtalálható még benne a kodein, tebain, papaverin, narkotin, narcein. A túlsúlyban lévő morfin alkaloid mellett cukrokat, fehérjéket, zsírokat, telítetlen polimer szénhidrogéneket is tartalmaz.

Az ópium fontosabb alkaloidjai:

Mesterséges ópiát a hidrokodein és a heroin.

Felhasználása[szerkesztés]

Nyers ópium

Az ópium évezredek óta használatos nyugtató, fájdalomcsillapító szer. A 17. század végéig szinte minden fájdalomcsillapító készítményben szerepelt. A görög és római orvosok már gyakran használták, egyes népek csodatévő erőt tulajdonítottak neki. 1805-ben Friedrich Wilhelm Adam Sertürner vonta ki a mákból az ópium fő hatóanyagát, egy rendkívül erős fájdalomcsillapítót, a morfint. Ezt tekintjük az első ópium-alkaloidnak. 25 különböző alkaloidot tartalmaz. A 19. században az ópiumot társadalmilag elfogadott módon laudánum formájában fogyasztották: alkoholos oldat (tinktúra), 10 százalék ópiumtartalommal, fahéjjal vagy sáfránnyal ízesítve.[5] Kábítószerként először a 14. században használták, a 20. században rohamosan teret hódított a heroin, kodein és más, rendkívül erős függőséget okozó alkaloidja.

A világ legnagyobb ópiumtermelői[szerkesztés]

A világ nagy ópiumtermelői
Zöld mákgubó ópiumaratás után

Napjainkban az ópiumtermelés legnagyobb része Afganisztánra, Mianmarra és Laoszra koncentrálódik. Afganisztán GDP-jének 50%-át a kábítószer-termelés adja. Afganisztán mára a világ legnagyobb kábítószer-termelő vidékévé vált. Iránnal és Pakisztánnal az Aranyfélhold (Golden Crescent) ópiumtermelő övezetet alkotják. A tálib rezsim csak a szer fogyasztását tiltotta, az előállítást nem, sőt a termelt árura 10%-os adót is kivetett. A tálib rezsim megdöntése után a nyugati államok célul tűzték ki a termelő területek megsemmisítését. A fellépések ellenére a kábítószert előállító földterületek nagysága tovább növekszik, és bár tetemes mennyiséget foglalnak le az afgán–iráni határon, Afganisztán szinte minden tartományában biztos megélhetést jelent a termelés.

A világ másik nagy ópiumtermelő övezete az ún. Aranyháromszög (Golden Triangle), melyet Mianmar, Thaiföld, Vietnám és Laosz alkot. Az Aranyháromszög legnagyobb termelője Mianmar (kb. 90%), a hatalom – Afganisztánhoz hasonlóan – itt is megadóztatja a termelőket, próbál minél nagyobb hasznot hajtani a kábítószer-kereskedésből. A nyers ópiumot a mianmari–thai határon lévő laboratóriumokban dolgozzák fel. A kábítószert a későbbiekben a thai vagy hongkongi kikötőkben lévő elosztóközpontokba szállítják, majd a nemzetközi kábítószer-kereskedelembe kerül. További fontos ópiumtermelő Mexikó és Kolumbia.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://www.huszadikszazad.hu/tudomany/az-edes-mereg
  2. ↑ Japan profited as opium dealer wartime China. [2012. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
  3. ↑ HyperWar: International Military Tribunal for the Far East. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 14.)
  4. ↑ [1]
  5. ↑ Szécsi Noémi: Nélkülönözhetetlen háziszer: Az ópium a 19. században Archiválva 2017. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, Halcsontos fűző blog, 2014. február 10.

Források[szerkesztés]

  • Martin Booth: Az ópium története; ford. Pászthy Orsolya Nyitott Könyvműhely Kiadó – Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Bp., 2005 (Szenvedélyek) ISBN 963-86788-2-8

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Csesznok Pál: Értekezés a mákonyról és készítményeiről; Beimel Ny., Pest, 1845
  • Thomas de Quincey: Egy angol ópiumevő vallomásai; ford. Kiss Dezső; Lampel, Bp., 1927 (Magyar könyvtár)
  • Thomas de Quincey: Egy angol ópiumevő vallomásai / Egy angol ópiumevő vallomásai / Suspiria de profundis; ford. Tandori Dezső; Európa, Bp., 1983 (Mérleg)
  • Charles Baudelaire: A mesterséges mennyországok. Hasis és ópium; ford. Hárs Ernő; Fekete Sas, Bp., 2000
  • Martin Booth: Az ópium története; ford. Pászthy Orsolya; Nyitott Könyvműhely – NDI, Budapest, 2005 (Szenvedélyek)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ópium&oldid=26571639”