Ankara

Hivatkozások szerkesztése
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Ankara
Közigazgatás
Ország Törökország
TartományAnkara
Rang főváros
Polgármester Mansur Yavaş (CHP)[1]
Irányítószám 06x xx
Körzethívószám (0090)+ 0312
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség5 503 985 fő (2018)
Népsűrűség1 551 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság938[2] m
Terület2 516 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ankara (Törökország)
Ankara
Ankara
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 39° 52′, k. h. 32° 52′Koordináták: é. sz. 39° 52′, k. h. 32° 52′
Ankara weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ankara témájú médiaállományokat.

Ankara (régiesen Angora) 1923 óta Törökország fővárosa, második legnagyobb városa Isztambul után, valamint az ország egyik legnagyobb egyetemi városa. Népessége 5 445 026 fő (2017),[3] tengerszint feletti magassága átlagosan 938 m.[2] A város egyben Ankara tartomány székhelye is. Itt székel a parlament és itt, a város Yenişehir negyedében vannak a fontosabb minisztériumok, nagykövetségek is. Ankarában nyugszik monumentális mauzóleumában, az Anıtkabirban Mustafa Kemal Atatürk, a köztársaság alapítója. Ankara egészen a köztársaság alapításáig jelentéktelen kisváros volt, azután kezdett rohamosan fejlődni, hogy Atatürk 1923-ban fővárossá tette, mivel a hegyek közt sokkal jobban védhető helyen fekszik, mint Isztambul. A Közép-anatóliai régió fontos gazdasági és kereskedelmi csomópontja.

Elnevezése[szerkesztés]

A mai Ankara helyén az első olyan települést, melynek nevét is ismerjük, i. e. 1200-ban a hettiták alapították Ankuvasz (Ankuwaš) néven. A frígek Ancyrának nevezték, a klasszikus és hellenisztikus korszakokban pedig Áŋkyra (Ἄγκυρα, horgony) volt a neve. A bizánciak Unguriyének nevezték el, ami az angórakecske tenyésztésének hatására fokozatosan Angorára változott.[4] 1923-tól, a köztársaság kikiáltásától az ország fővárosa, a török parlament és a külföldi nagykövetségek székhelye. Az Ankara nevet 1930 óta viseli.[5]

Földrajza[szerkesztés]

Ankara az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó, magashegységekből álló úgynevezett İzmir-Ankara-Erzincan szutúra[6] mentén helyezkedik el, ezért a vidéken gyakoriak a földrengések. A város maga egy medencében fekszik, meredek és sziklás dombra épült, 152,5 méterrel az Engeri Su, a Sakarya (Sangarius) folyó mellékfolyójának bal partján elhelyezkedő síkság fölött, 850-900 méterrel a tengerszint felett. A város északi szélesség 39°52'30", keleti hosszúság 32°52' mentén helyezkedik el (39.875, 32.8333). Éghajlata kontinentális, hideg, csapadékos téllel és forró, száraz nyárral; egyaránt hat rá a közép-anatóliai időjárás és a fekete-tengeri. Eső leginkább tavasszal és ősszel hullik, egyébként az ország egyik legszárazabb vidéke.[4] Az eddigi legmagasabb hőmérsékletet (41,2 °C) 2000. július 30-án regisztrálták. Az eddigi legalacsonyabb hőmérsékletet (-32,9 °C) 1942. január 16-án mérték.[7][8]

Ankara éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)16,619,925,730,333,037,041,239,035,232,224,418,041,2
Átlagos max. hőmérséklet (°C)4,36,511,617,022,026,330,029,825,919,712,36,117,7
Átlaghőmérséklet (°C)0,41,96,011,215,919,923,422,918,512,96,62,311,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−2,9−2,20,85,79,612,916,015,811,77,32,2−0,86,4
Rekord min. hőmérséklet (°C)−32,9−21,5−19,2−6,7−1,65,06,87,22,8−3,4−8,8−14,6−32,9
Napi napsütéses órák száma3466910111197427
Forrás: [7][9]


Története[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

A bronzkori Yumurtatepe-tumulus nem messze Ankarától

A régió története a bronzkorban kezdődött a Hatti civilizáció megjelenésével, akik juhtenyésztéssel foglalkoztak. Őket az i. e. második évezredében a hettiták követték, akik Akuwash néven alapítottak itt kisebb települést.

A jelenlegi város területén az első jelentősnek számító település az i. e. 10. századra, a phrüg időszakra datálható. Ennek ásatási területe az Augustus-templom és az úgynevezett Római templom, valamint a Cankiri-kapu közti területre terjed ki. Legendák szövegei utalnak arra, hogy ez a hely a phrüg Midász király székhelye lehetett. A phrügök ennek a településnek az Anküra nevet adták, ami „hajóelsüllyedést” jelent. A település közelében tumuluszt létesítettek, jelezvén azt, hogy Ankara már i. e. 750–500 táján jelentős települési központnak számított. (A phrügök fővárosa azonban a Yassikhöyük határában fekvő Gordion volt, amely a Polatlı kerület határán innen helyezkedik el.) A lelőhely közvetlen környékén mintegy száz – még meglévő – tumulusz található, és ezek a phrügök i. e. 8. századi kultúrájának és civilizációjának bizonyítékai.

Hellenisztikus időszak[szerkesztés]

A phrügöket i. e. 695 környékén a kimmerek igázták le, területüket előbb Lüdia kebelezte be, majd i. e. 547-ben a Perzsa Birodalom része lett. A városban a I. Dareiosz (i.e. 522–486) perzsa király által létesített „Királyi Út”, vagyis a kereskedelmi utaknak ezen pontján egy kis kereskedőközpont létesült. Nagy Sándor i. e. 334–333 telét Gordionban töltötte, és tavasszal bevette Ankarát is, ahol ez év őszéig a perzsa seregek visszatértét várta. Halála után, amikor hadvezérei felosztották birodalmát, Ankara és a környező területek előbb I. Antigonosz Monophthalmosz, majd i. e. 301-től I. Szeleukosz Nikatór király kezébe kerültek, és a Szeleukida Birodalom részét képezték.

A Szeleukidák nem sokkal ezután a galata kelták népvándorlási hullámai következtében veszítették el, akik három nagy hullámban, (i. e. 278–77) Európából Anatóliába vándoroltak, és a Halüsz (ma Kızılırmak, azaz „Vörös folyó”) mentén, annak kanyarulatában helyezték el a Tektoszagen törzs vezérségét, Ankürát megtéve székvárosuknak. Cnaeus Manlius Vulso római hadvezér i. e. 189-ben vonult a városhoz, ahol legyőzte a keltákat, a várost ezután nem hagyta el mindaddig, míg a terület a kelták uralma alól a pergamoni királysághoz nem került.

A Római és Bizánci Birodalom idejében[szerkesztés]

Augustus templomának maradványai

I. e. 133-ban a pergamoni állam területeit a Római Birodalom kebelezte be, az i. e. 1. században sokat háborúzva Pontosz királyaival Galatiáért. Egy meglehetősen nyugtalan és zűrzavaros periódus befejezéseként, i. e. 25-ben Augustus császár Galatiát ismét római fennhatóság alá vonta, ettől kezdve Anküra, latinosan Ancyra Galatia provincia székhelye lett. Nevét, amelyet Augustus adományozott, Szebaszteiára változtatták, a császár egyúttal egy neki szentelt templomot is alapított itt, amelynek falain elhelyezték önéletírásának, a Res Gestae Divi Augustinak egyik, legépebben fennmaradó példányát. Az európai birodalmat a kelettel összekötő kereskedelmi út birodalomhatáron fekvő településeként Anküra-Szebaszteia a római korban felvirágzott, sőt katonai bázissá is vált. A város virágkorát az i. sz. 2. században élte. Caracalla császár a 3. század elején a városfalakat felújíttatta, a falakon belül fürdőt is építtetett. Ebben a korszakban Ankara volt Kis-Ázsia keleti kapuja.

A kereszténység elterjedésekor Ankara jelentős egyházi centrummá vált, 314-ben és 358-ban két alkalommal is fontos konzíliumnak adott otthont, amelyet követően megkapta a püspöki méltóságot jelző kulcsokat. Iulianus császár 362-ben kis időt töltött itt, ezt követően a városnak új, városi jogokat adományozott. A római birodalom 395-ben történt felosztása révén Anküra a Keletrómai Birodalomhoz került. Logisztikai és katonai szempontból rendkívül fontos városnak számított még a bizánci korszakban is. Bár a 6. század után többször is arab seregek kezére került, a Bizánci Birodalom része maradt a 11. század végéig.

A szeldzsuk hódítás[szerkesztés]

Az Akköprü, melyet Alaaddín Kejkubad szultán építtetett

A szeldzsuk Alp Arszlán hadvezérnek a bizánci birodalom felett aratott 1071. évi győzelmét (manzikerti csata) követően Anatólia nagy részéhez hasonlóan Anküra városa is szeldzsuk fennhatóság alá került 1073-tól. Alá ad-Dín Kejkubad (1219–1237) szeldzsuk szultán uralkodása idején, amely az Ikónium (Konya) központú anatóliai szeldzsuk uralom fénykora volt, Ankara mint régióközpont fontos építési tevékenység színhelye volt.

Mint egész Anatólia területét, a mongolok Ankarát is elfoglalták és fennhatóságuk alá vonták. A mongolokat legyőző II. Gijász ad-Dín Kajhuszró szultán Ankarában jól megerősített citadellát létesített, amely napjainkban is látható. Ennek ellenére a Kis-Ázsia területén uralkodó szeldzsuk birodalom hanyatlása következtében 1243 év elejétől végérvényesen mongol fennhatóság alá került, 1304-ben Ankara is beolvadt a mongol birodalomba. Ettől kezdve Ankara „Áhí-hercegség” néven, mint provinciaközpont a mongolok kezén maradt.

Az oszmán fennhatóság[szerkesztés]

1356-tól a várost az oszmánok uralták, I. Murád 1362–63-ban Ankarát fejedelmi székhellyé tette. Az Anatóliát meghódító Timur Lenk hadjárata következtében 1402-ben Ankara lett a színhelye a Cubuk-fennsíkon a Tamerlán és I. Bajazid szultán közti csatának, amelyben Tamerlán legyőzte Bajazidot, aki fogságban halt meg.

Tamerlán Anatóliából való visszahúzódása után 1403-ban Ankara újra oszmán uralom alá került, ahol a megerősödő birodalom szerves részévé, az azonos nevű provincia központjává vált. (Ankyra neve az iszlám periódusban többször változott, váltakozva hívták Engürünek és Angorának is.)

A 17. században Ankara az egyik színtere lett a parasztok vezette, birodalom-ellenes Dzselali-felkelésnek, amely során a város egy része leégett. Az oszmán birodalmi korszak vége felé a többi városhoz hasonlóan Ankara is nyugalomban élt, azonban ebben az időben a város egy terméke révén ismét a kereskedelem látómezejébe került. Ez volt az angóra-fonal, a belőle készülő anyag a moher. Ezek jelentőségének növekedése, valamint a bőráruk kereskedelme révén a város és környéke újabb felemelkedést élt át.

A köztársasági Ankara[szerkesztés]

Az Oszmán Birodalom bukása után, a függetlenségi háború következményeként a város még egyszer visszanyerte fontos helyzetét, mert az első világháború után a szultáni államot a békeszerződések értelmében görög, francia, angol és olasz fennhatóság alá helyezték. Mustafa Kemal Atatürk, a török nacionalista mozgalom vezetője 1919-ben felszabadító mozgalma székhelyéül Ankarát választotta. Miután a függetlenségi háborút megnyerték – és az Oszmán Birodalom felbomlott –, Törökországot 1923. október 29-én köztársasággá kiáltották ki. A szabadságharc befejezését követően, 1923. október 13-án a város a Török Köztársaság fővárosának rangjára emelkedett.

Miután Ankara főváros lett, a várost két részre osztották, a régi városrészre, melynek neve ma Ulus, és az új városrészre, melynek neve Yenişehir, és amely a Kızılay negyed köré épült. Itt széles utcákat, szállodákat, színházakat, bevásárlóközpontokat és parkokat talál a látogató. A kormányzati épületek és a nagykövetségek is az új városrészben találhatók.

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés]

Bővebben: Törökország közigazgatási egységei

Ankarának független nagyvárosi önkormányzata (büyükşehir belediyesi) van, 15 kerület tartozik hozzá (melyek megegyeznek Ankara tartomány ide eső körzeteivel): Akyurt, Altındağ, Ayaş, Bala, Çankaya, Çubuk, Elmadağ, Etimesgut, Gölbaşı, Kalecik, Kazan, Keçiören, Mamak, Sincan és Yenimahalle. Mindegyik kerület saját polgármesterrel (belediye başkanı) rendelkezik. A város főpolgármestere 1994 óta Melih Gökçek. A főpolgármesteri hivatal épületei a város Yenimahalle kerületének több pontján helyezkednek el.

Demográfiai adatok[szerkesztés]

Dikmen, Ankara egyik elővárosa
Ankara

Ankara lakossága a 2000-es adatok szerint 3 597 662 fő volt, a városba ebben az évben 90 ezerrel többen települtek, mint amennyien elköltöztek.[10] A 2007-es népszámlálási adatok szerint Ankarában él a török lakosság 6,3%-a. 2007-ben hétezer külföldi élt a városban.[11] A népsűrűség ekkor 163 fő/km² volt.[12] A lakosság 53%-a született Ankarában, a további 47%-ból legtöbben Çorum, Yozgat és Çankiri tartományokban születtek.[13]

2018-as adatok alapján az agglomerációnak 5,5 millió fő lakosa volt.[14]

Népességének változása[szerkesztés]

A népesség alakulása 2015 és 2021 között
Lakosok száma
5 270 575
5 503 985
5 747 325
201520182021
Adatok: Wikidata

Városkép[szerkesztés]

Amikor Ankara 1923-ban fővárosi rangra emelkedett, Atatürk külföldi építészeket kért fel a várostervezésre, akiket a német Hermann Jansen professzor, Berlin főépítésze vezetett. Jansen németesen egyszerű, szigorú struktúrájú és formavilágú tervet készített az új főváros számára, ami szöges ellentétben állt a város oszmán stílusú építészetével. Az állami épületeken Walter Gropius híres Bauhaus iskolájának 1923 és 1935 közötti stílushatása tükröződik.

Az 1950-es években a várostervezés hektikussá vált, Jansen tervei szerint ugyanis 12 négyzetméternyi zöld terület jutott volna minden egyes lakosra, azonban az egyre növekvő város ezekre a területekre is építkezni kezdett. Jansen eredeti tervei szerint a város lakossága nem haladta volna meg a 300 000 főt, ezt azonban Ankara hamar felülmúlta. Az 1960-as években az egyre növekvő lakosság miatt a város elkezdett terjeszkedni olyan területekre, amelyek nem ideális lakóterületek, a hegyekkel körülvett részen ugyanis megreked a levegő, emiatt nő a szennyezettség is.[4] Ankara vezetése igyekszik kiküszöbölni a problémákat, parkok és zöld területek létesítésével elérték, hogy 2008-ra az egy főre jutó zöld terület nagysága elérte a 14,96 m²-t, ami felülmúlja Jansen eredeti terveit is.[15]

A Kocatepe mecset

A város építészeti stílusát Jansen terve, a külföldi építészek és az Első Nemzeti Építészeti Mozgalom török építészete határozta meg, utóbbi oszmán hagyományokat kívánt új formába önteni, amely főként a homlokzatok kőfaragványaiban és csempedíszítéseiben nyilvánult meg. Az ankarai egyetemeken tanító külföldi építészek[16] ezzel szemben egyszerű, funkcionális, díszítetlen, hatalmas ablakokkal rendelkező modern épületeket terveztek. Jansen 1923-as terve alapján két hatalmas sugárút – a Gazi és az İstasyon – épült, melyek egy T alakú kereszteződésben találkoznak, itt Atatürk szobra jelképezi a város középpontját. A Gazi sugárút adja a város észak-déli tengelyét, míg az İstasyon sugárút a vasútállomást köti össze a Gazi sugárúttal kelet felé haladva. Az İstasyon sugárút két oldalán áll a kormányzati épületek többsége. Az új városrészek kiépítésekor gondosan ügyeltek a több száz éves oszmán kori épületeknek otthont adó régi Ankara megőrzésére. Az 1940-es évektől az 1960-as évekig a Második Nemzeti Építészeti Mozgalom képviselői folytatták az első mozgalom által kezdett építészeti hagyományokat, valamivel kevesebb díszítettséggel és modernebb formavilággal. A korszak legmonumentálisabb építménye Anıtkabir, Atatürk nyughelye. Az 1980-as és 90-es években a külföldi irányvonalakat követve a városban számos neoklasszicista, arabeszk és expresszionista épületet emeltek.[4]

A városban az 1950-es évek óta óriási problémát jelentenek az úgynevezett gecekondu („egy éjszaka alatt épült”), illegális, többnyire sietősen és építészeti szempontból kifogásolható módon felhúzott lakóépületek, amelyek felett az első évtizedekben a hatóságok szemet hunytak. Ezek az épületek ma csaknem a lakosság felének adnak otthont. Az egyes kerületi önkormányzatok néhol a magántőke bevonásával igyekeznek átformálni és korszerűsíteni a gecekondu-lakótelepeket.[4]

A városképhez hozzátartoznak a mecsetek is, Ankarában több nagy mecset található. A Kocatepe-mecset a 20. század végén épült, klasszikus oszmán stílusban, melynek jellegzetessége a négy minaret. A mecset méretéből és elhelyezkedéséből adódóan Ankara központjából bárhonnan jól látható. A Haci Bayram–mecset: az Ulus negyedben található, közvetlenül Augustus temploma mellett; a 15. század elején épült szeldzsuk török stílusban. A 16. században Szinán tervei alapján helyreállították, a 18. században pedig Kütahyából származó csempével díszítették. A mecsetet Haci Bayramról, egy szúfi rend alapítójáról nevezték el, akinek sírja a mecset mellett található. Nevezetes még a 13. században, szeldzsuk stílusban épült Aslanhane-mecset és a 12. századi Alaaddín-mecset, melyek a citadella közelében találhatóak.[17]

Turizmus[szerkesztés]

Ankara nem tartozik a hagyományos értelemben vett turistacélpontok közé, az ide érkező belföldi és külföldi turisták száma lényegesen kevesebb, mint például a török riviérán vagy Isztambulban. Ehhez a város fekvése és adminisztratív fővárosi funkciója is hozzájárul. 2001-ben a hivatalos szervek adatai szerint 208 ezer külföldi és 500 ezer török állampolgár érkezett az Esenboğa nemzetközi repülőtérre. A városba érkezők közül mindössze 8977-en jelentkeztek turisztikai információs pultoknál.[18]

Kulturális turizmus[szerkesztés]

A Hacı Bayram mecset

Ankarában a kulturális turizmus főként a múzeumokra koncentrálódik, az itteni történeti és régészeti múzeumokban rengeteg értékes, ősi anatóliai leletet állítottak ki. Ezen kívül a régi városrészben számos történelmi műemlék található, úgy mint az ősi római, bizánci és oszmán török stílusú épületek és a keskeny, kanyargós utcák. A nevezetességek közül kiemelkedik Augustus császár temploma, melynek falán található a híres Monumentum Ancyranum.[19] Itt emelkedik az ankarai vár, aminek elődjét valószínűleg az i. e. 2. században emelték, később a rómaiak újjáépítették, a bizánciak pedig a belső várrészt építették hozzá. A valaha húsz bástyás várból kevés maradt fent az utókor számára.[20] A régi városrész ékkövei a 15. századi hamamok (törökfürdők) és a római fürdők. Ugyancsak sok, a 13. és 19. század között épült mecset található a városban, ilyen például a 15. század elején épült Hacı Bayram mecset.[20] A 20. században épült dzsámik közül a legnagyobb a Kocatepe-mecset.

A főváros egyik legnagyobb látnivalója Anıtkabir, mely az Anittepe városrészben egy dombon található, és mely Mustafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság alapítója, első elnöke és legnagyobb reformere mauzóleuma. 1953-ban fejezték be, stílusában modern és ókori elemek keverednek. A szomszédos múzeumban megtalálhatóak Atatürk emlékei: levelei, személyes tárgyai, fényképei, valamint az államelnök viaszszobra is. A mauzóleum minden nap nyitva tart, a múzeum hétfő kivételével minden nap.

2005 májusában adták át az Estergon Kalesi-t, ami az esztergomi vár és bazilika rekonstrukciója a török fővárosban, és kulturális központként funkcionál.

A város legmagasabb pontján áll az Atakule-torony, melynek tetején egy forgó étterem található.

További turisztikai célpontok[szerkesztés]

Ankara, mivel otthont ad a minisztériumoknak és a kormányzati adminisztrációnak, a konferenciaturizmus egyik célpontja. A városban számos szálloda és konferenciaközpont található.

A téli sportok kedvelői 18 km-re Ankarától találják az Elmadağ Síközpontot, amely 1500–1850 méteres magasságban fekszik. A síközpont január és március között tart nyitva, a hó 30–60 centiméteres, a pálya könnyű és közepes nehézségi fokozatú.[21] A környező hegyek és patakos völgyek a túrázók kedvelt célpontjai. A városhoz közel fekvő folyóvizeknél és tavaknál népszerű a horgászat. Ankara környékén számos, bizánckori barlang található, melyekben számos korabeli barlanglakást és egy keresztény templomot is megtekinthetnek a látogatók.[22]

A város környékén, a Soğuksu Nemzet Parkban számos növény és állatfaj, köztük több keselyűfajta is él.

Kulturális élet[szerkesztés]

Armada Shopping Mall

A török főváros kulturális élete igen sokszínű. Atatürk egyik célja volt, hogy az új főváros mindenben az európai gondolkodásmódot tükrözze, és a művészeteket igen kedvelő államférfi nagy hangsúlyt fektetett a köztársaság kulturális életének élénkítésére is. A köztársaság első éveiben megalakultak az állami színházak és operaházak, valamint a balett-társulat; a színészeket, rendezőket, dramaturgokat, jelmeztervezőket állami konzervatóriumokban képzik. A városban tíznél több állami és számtalan kisebb magánszínház található.[23] 1993 óta minden évben megrendezik a Nemzetközi Ankarai Színházfesztivált, csak a Covid19-pandémia idején nem voltak előadások.[24] Élénk a zenei élet is, itt székel az Elnöki Szimfonikus Zenekar, itt található az elismert zenei konzervatóriumok többsége. A komolyzene neves képviselői (mint például a nemzetközileg is ismert Fazıl Say zeneszerző) mellett a főváros – a zenei élet központjával, Isztambullal vetélkedve – egyre több, ismert könnyűzenei előadót is ad az országnak, mint például a maNga rockegyüttes, Nil Karaibrahimgil popénekesnő vagy Özlem Tekin rockénekesnő. Ankarának élénk az underground zenei élete; a fiatalok kedvelt szórakozóhelyei a Sakarya úton találhatóak. A fesztiválok is népszerű események, ilyen például az Ankarai Nemzetközi Filmfesztivál vagy a Sevda Cenap Nemzetközi Művészeti és Zenei Fesztivál.

Pihenés[szerkesztés]

A Göksu-park egy részlete

Ankara, akárcsak a legtöbb nagyváros, számos rekreációs lehetőséget nyújt. A város több, szépen gondozott, nagy kiterjedésű parkkal rendelkezik. Az egyik legnagyobb a Mavi Göl Parkı vagyis a Kéktó-park, kétmillió négyzetméteren terül el, melyből maga a tó hatszázezer négyzetméter. A parkban sportpályák, piknikező terület, lovaglópálya és számos teaház áll a pihenni vágyók rendelkezésére.[25] Hasonló méretekkel rendelkezik a Harikalar Diyarı Parkı, ahol több sportkomplexum is helyet kapott. A 640 ezer négyzetméteres Altınpark rekreációs központot egy 1985-ös pályázat megnyerésével kezdték el építeni, a park 85%-a zöld terület. A 15% beépített területen többek között konferenciaközpont, kiállítóközpont, nyári iskola, számos étterem és szórakozóhely is helyet kapott.[26] Kisebb területű, de hasonló létesítmény a Göksu park, a Mogan park, a Seğmenler park és a Dikmen-völgy. 1975-ben a város vezetősége hatvannégyezer négyzetméteren botanikuskertet hozott létre, ahol több ritka növény is található.

Múzeumok[szerkesztés]

Bővebben: Múzeumok Ankarában

Ankarában több múzeum is található, ezek közül a legnagyobb az Anatóliai Civilizációk Múzeuma. A régészeti kiállításoknak otthont adó múzeum mellett etnográfiai, művészeti és történelmi témájú múzeumokat láthat a látogató, ilyen például az első török parlamentnek otthont adó épületben helyet kapott, a török függetlenségi háború emlékét őrző Kurtuluş Savaşı Müzesi. Az államalapító Mustafa Kemal Atatürk monumentális síremléke, Anıtkabir is funkcionál múzeumként.

Könyvtárak[szerkesztés]

Ankarában található Törökország három leggazdagabb könyvtára, a Milli Kütüphane (Nemzeti Könyvtár), a Türk Tarih Kurumu Kütüphanesi (Török Történelmi Társaság Könyvtára), és a Bilkent Egyetem könyvtára, amely egyben az ország legnagyobb egyetemi könyvtára is.[27] A Nemzeti Könyvtár a népszerű Bahçelievler körzetében nyílt meg 1948-ban, 39 ezer négyzetméteren.[28] A könyvtárban több mint két és fél millió kötet található.[29] A török parlament könyvtárát 1920-ban hozták létre, itt főként török és külföldi újságokat és folyóiratokat archiválnak.[30]

Oktatás[szerkesztés]

Az ODTÜ kampusza a mérnöki kar épületéből nézve
A „Tudás fáját” szimbolizáló szobor az ODTÜ bejáratánál
Bővebben: Török oktatási rendszer

Ankara igazi egyetemváros, összesen tizenkét felsőoktatási intézménnyel rendelkezik, ezek közül négy egyeteme és két katonai akadémiája állami tulajdonú, hat pedig magánegyetem. Ankara egyetemeit rendszerint a legjobbak között tartják számon, egy 2001-ben végzett kutatás szerint az Ankara Egyetem, a Közel-keleti Műszaki Egyetem, a Hacettepe Egyetem és a Gazi Egyetem az ország tíz legjobb egyeteme közé tartozik.[31]

Az állami egyetemek közül az Ankarai Egyetem (Ankara Üniversitesi) a legrégebbi, melynek jogi karát még Atatürk alapította 1925-ben, maga az egyetem 1946-ban jött létre. Az ország egyik legjobb műszaki egyetemeként tartják számon a Közel-keleti Műszaki Egyetemet (Orta Doğu Teknik Üniversitesi, ODTÜ).[31] Törökország legnagyobb presztízsű magánegyetemei közé tartozik a Bilkent Egyetem, melyet 2007-ben az amerikai Newsweek hetilap a világ 500 legjobb egyeteme közé sorolt.[32]

Állami egyetemek

Magánegyetemek

Katonai Akadémiák

  • Gülhane Katonai Orvosi Akadémia (Gülhane Askeri Tıp Akademisi)
  • Kara Harp Akadémia (Kara Harp Okulu)

Gazdaság[szerkesztés]

Az üzleti negyed Irodaházak

Ankara fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont. A környező mezőgazdasági területek fontos piaci központja. Mielőtt még fővárossá kiáltották ki, híres volt a hosszú szőrű kecskékről és a gyapjaikról (angóra gyapjú), macskáiról, fehér nyulairól; a város környékén termesztett körtéről és mézről, valamint a terület muskotály szőlőjéről; utóbbinak köszönhetően a bortermelés is jelentős. Fejlett az élelmiszeripara (liszt, tészta, cukor, étolaj, tejtermékek, húsipar), a textilipara, és az építőipari alapanyag- és gépgyártása.

A 2007-es adatok szerint Ankara gazdasága a bruttó nemzeti termék 9%-át, az állami adóbevételek 12%-át adja. 2006-ban 3,5 milliárd amerikai dolláros exportot bonyolított, ami az ország exportjának 4,2%-a; 14,2 milliárd dolláros importforgalma pedig az országosnak a 10,3%-a. Főként acélból készült termékeket, gépeket, gépjármű-alkatrészeket, bútorokat, ruházati cikkeket, szervetlen kémiai anyagokat, drágaköveket és gabonaféléket exportáltak.[33]

Ankara lakosságának háromnegyede az állami szektorban dolgozik. A munkanélküliség aránya 12,1%.[33]

Vásárlás[szerkesztés]

Ankarában egyaránt megtalálhatóak a régi bazárok, piacok és a modern, új plázák, bevásárlóközpontok. Népszerű a régi városrészben, Ulusban található Çıkrıkçılar Yokuşu (Szövők Utcája), ahol kézi szövésű textileket, szőnyegeket, kilimeket, illetve bőrárukat lehet vásárolni. A Bakırcılar Çarşısı (Rézművesek Piaca) réztárgyakon kívül számos más kézműves terméket (csipkét, szőnyeget, ékszereket, antik tárgyakat) kínál. A várhoz vezető utcákban zöldség- és gyümölcsárusok kínálnak friss terményeket. A modern bevásárlóközpontok nagyrészt a Kızılay negyedben és a Tunalı Hilmi sugárúton kaptak helyet, ilyen pláza például az Armada, melynek Ankara régi nevének megfelelően egy horgony a szimbóluma; illetve a Karum bevásárlóközpont. A külvárosi részeken is találhatóak hatalmas méretű bevásárlóközpontok, főként az autópályák mentén: az Isztambulba vezető autópálya mellett épült fel a régió legnagyobb ilyen kereskedelmi épülete, az Ankamall.

Az OSTIM nevű ipari és kereskedelmi terület
Nagyítás
Az OSTIM nevű ipari és kereskedelmi terület

Infrastruktúra[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Bővebben: Ankarai metró és Ankaray
Az ankarai metró Yenimahalle állomása

A tömegközlekedést az EGO (Elektrik Gaz Otobüs)[34] működteti a városban, amely egyaránt felel az autóbusz-hálózatért és a városi vasúthálózatért. Ankarának négy metróvonala és egy könyyűmetróvonala van, az Ankaray. A negyedik metróvonalat 2017-ben adták át.[35] A rendszer évente körülbelül 100 millió utast szállít.[36]

Az autóbusz-hálózatot az 1930-as évek elején kezdték el kiépíteni, 1935-ben a Szovjetuniótól vásároltak 100 darab ZIS márkájú autóbuszt, ezekkel indult meg az ankarai tömegközlekedés. Az 1950-es években már 28 vonalon közlekedtek a járművek, ám így is csak a lakosság 65%-át tudták ellátni. 1984-ben a járműparkot Magyarországtól vásárolt Ikarus autóbuszokkal egészítették ki, ekkor már 144 vonalat üzemeltetett az EGO. 1992-ben az ODTÜ egyetem kutatóival közösen az EGO kifejlesztett egy földgázzal működő rendszert, és harminc ilyen, a környezetre kevésbé káros autóbuszt helyeztek forgalomba. 1995-ben kétemeletes buszokat vásárolt az önkormányzat. 1999-ben összesen 264 Mercedes típusú busszal frissítették fel az autóparkot. 2007-ben 50 darab dízel és 400 darab földgázzal működő autóbuszt állítottak forgalomba. 2007-ben az EGO autóbusz-parkja 1640 járművel rendelkezett, 300 vonalon átlagosan 8650 járat közlekedett. 2001-ben a metró-, Ankaray- és autóbusz-jegyeket egységesítették, így egy típusú jeggyel lehet igénybe venni mindhárom rendszert.[37]

Az ankarai autóbusz-pályaudvar (Ankara Şehirlerarası Terminal İşletmesi, AŞTİ) az országos hálózat egyik fontos csomópontja. A városba vonattal is el lehet jutni, az Ankara Garı a fő vasútállomás.

Ankarának jelentős a légi forgalma, a 2007-ben csaknem 5 millió[38] utast fogadó Esenboğa nemzetközi repülőtér a város északi részén található.

Vasúton az Isztambul–Ankara nagysebességű vasútvonalon lehet eljutni Isztambulba.

Közművek[szerkesztés]

Ankara már az ókorban is fontos városnak számított, a rómaiak építettek itt vízvezetékrendszert. A várost átszelő „római csatorna” még a köztársaság első éveiben is biztosította a vízellátást a város számára. Az 1890-es években Abidin pasa váli a környékbeli források vizét is a városba vezette és francia mérnökök által tervezett kutakat építtetett. A köztársaság kikiáltása után az új főváros népessége rohamosan növekedni kezdett, így 1925-ben megkezdődött a vízrendszer kibővítése és modernizálása. Nem messze a várostól földalatti tározót építettek, ahonnan 600 mm átmérőjű csöveken vezették a vizet a városba. A környékbeli vízforrásokhoz szivattyúkat telepítettek. 1931-ben rendelettel hozták létre az Egészségügyi Minisztériumnak jelentő Ankarai Városi Ivóvíz-bizottságot (Ankara Şehri İçme Suyu Komisyonu), melynek feladata a város ivóvíz-ellátásának felügyelete volt. Bár több száz kilométernyi vízvezetéket fektettek le, új tárolókat építettek és új források vizét irányították a városba, az elképesztő gyorsasággal növekvő lakosság ellátását mégsem tudták teljesen megoldani, az 1940-es és '50-es években a város súlyos vízhiánnyal küszködött. Az ankarai önkormányzat ezért 1949-ben létrehozta az Ankarai Vízigazgatóságot (Ankara Su İdaresi; ASU). Az ASU főként földalatti vízforrások felhasználásával egészítette ki a vízrendszert. Az 1960-as években újabb felszíni víztározók épültek. 1986-ban, isztambuli példára jött létre a nagyvárosi önkormányzathoz tartozó Ankara Su ve Kanalizasyon İdaresi (ASKİ). A városban 2007-ig összesen 2515 kilométernyi vízcsövet fektettek le.[39]

Ankara áramellátásáról a Başkent Elektrik Dağıtım társaság gondoskodik, melyet a tartományban elsőként privatizáltak. A céget a Sabancı Holding és az osztrák Österreichische Elektrizitatswirtschafts-Aktiengesellschaft vásárolta meg 1 milliárd 225 millió dollárért.[40]

Egészségügy[szerkesztés]

Ankarában több kórház is található, egy részük állami, más részük pedig magántulajdonban van, egy pedig katonai kórház.[41] Mind az állami, mind a magánkórházak között találunk egyetemi klinikákat. Az általános vélemények szerint az állami kórházak rosszul felszereltek, kevésbé higiénikusak és emberbarátiak, mint a magánkórházak, mégis ezek a kórházak (különösen az egyetemi klinikák) rendelkeznek a legjobb orvosokkal.[42] A külföldi szervezetek a turisták számára a magánkórházak igénybevételét ajánlják.[43]

Sport[szerkesztés]

Az ankarai aréna

Akárcsak egész Törökországban, Ankarában is a labdarúgás a legnépszerűbb sportág. A városnak négy elsőosztályú labdarúgó-csapata van: a Gençlerbirliği SK, a Büyükşehir Belediye Ankaraspor, az Ankaragücü és a Hacettepespor. Az egyik legnagyobb labdarúgó-stadion az Ankara 19 Mayıs Stadion, amelynek befogadóképessége 20 600 fő.[44]

A városnak két professzionális kosárlabda-csapata van, a Türk Telekom Ankara és a CASA TED Ankara Kolejliler. Népszerű még a műkorcsolya és a jégkorong; e sportok kedvelői az Ankara Buz Pateni Sarayı jégpályát használhatják. A pálya 1150 nézőt képes befogadni. A fiatalok körében népszerű a gördeszkázás, a gördeszkások fő találkozóhelye a parlament épülete melletti park.

1936 óta minden év december 27-én megrendezik a Nagy Atatürk Futóversenyt.

Testvérvárosok[szerkesztés]

Ankarának 40 testvérvárosa van:[45]

Panoráma[szerkesztés]

Panoráma Ankara várából
Nagyítás
Panoráma Ankara várából

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Mayor Mansur Yavaş
  2. ↑ a b Ankara, Turkey: Latitude, Longitude and Altitude
  3. ↑ Türkiye'nin nüfusu açıklandı (török nyelven). Hürriyet, 2008. január 28. (Hozzáférés: 2008. december 13.)
  4. ↑ a b c d e Rau, John L.: Ankara (angol nyelven). Atlas of Urban Geology - Volume 14 pp. 143-152. United Nations Economic and Social Commission for Asia and the Pacific. [2010. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 29.)
  5. ↑ Ankara (angol nyelven). Looklex. [2009. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 13.)
  6. ↑ Kontinensszegélyek összeforrási vonala.
  7. ↑ a b "Országos Meteorológiai Intézet, Törökország" Ankara, Esenboğa Meydan: Ölçülen Uç Değerler. [2009. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 17.)
  8. ↑ Extreme Temperatures Around the World- world highest lowest temperatures
  9. ↑ Országos Meteorológiai Intézet, Törökország. [2008. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 30.)
  10. ↑ İllerin Aldığı Göç, Verdiği Göç (török nyelven). Török Statisztikai Hivatal. [2008. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 26.)
  11. ↑ Népszámlálási adatok (török nyelven). Török Statisztikai Intézet, 2007. [2010. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 26.)
  12. ↑ Éves Statisztikai Jelentés (angol nyelven) pp. 9. Török Statisztikai Hivatal. [2009. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 26.)
  13. ↑ Ankara Tarihi (török nyelven). Nüfus Durumu. inankara.org. [2008. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 26.)
  14. ↑ Merkezi Dagitim Sistemi. biruni.tuik.gov.tr. (Hozzáférés: 2021. január 10.)
  15. ↑ Kişi başına düşen yeşil alan (török nyelven). Ankara Önkormányzata. [2011. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 3.)
  16. ↑ Több éven át tanított itt dr Vidor Ferenc városépítész professzor is (KT_ARCHÍV_VeML)
  17. ↑ Kalyoncu, Tayfun: Mosques in Ankara (angol nyelven), 1999. május 1. [2007. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 30.)
  18. ↑ Ankara Istatistikler (török nyelven). Török Kulturális és Turizstikai Minisztérium. [2007. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 12.)
  19. ↑ Momentum Ancyranum
  20. ↑ a b Diğer Tarihi Yerler (török nyelven). Török Kulturális és Turisztikai Minisztérium. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 12.)
  21. ↑ Kış Turizmi (török nyelven). Török Kulturális és Turisztikai Minisztérium. [2007. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 12.)
  22. ↑ Mağara Turizmi (török nyelven). Török Kulturális és Turisztikai Minisztérium. [2007. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 12.)
  23. ↑ Theatres in Ankara (angol nyelven). ankara.com. [2008. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 30.)
  24. ↑ 25’inci Uluslararası Ankara Tiyatro Festivali’nin başvuruları başladı (török nyelven). (Hozzáférés: 2022. október 19.)
  25. ↑ Mavi Göl Park (török nyelven). Ankarai Önkormányzat. [2009. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 30.)
  26. ↑ Altınpark (török nyelven). Ankarai Önkormányzat. [2008. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 30.)
  27. ↑ Libraries and Archives in Ankara (angol nyelven). Ottoman History. Department of History, Bilkent University. [2008. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 5.)
  28. ↑ Milli Kütüphane History (angol nyelven). [2011. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 5.)
  29. ↑ Milli Kütüphane Collection (angol nyelven). [2013. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 5.)
  30. ↑ TBMM Kütüphanesi (török nyelven). TBBM. [2008. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 5.)
  31. ↑ a b Üniversite Top 10 (török nyelven). Milliyet, 2001. július 29. (Hozzáférés: 2008. december 3.)
  32. ↑ En iyi üniversite listesinde beş Türk (török nyelven). Milliyet, 2007. augusztus 17. (Hozzáférés: 2008. december 3.)
  33. ↑ a b İpekeşen, Erdal: İşte rakamlarla Ankara ekonomisi (török nyelven). Hürriyet, 2007. november 11. (Hozzáférés: 2008. november 30.)
  34. ↑ EGO. [2009. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. február 20.)
  35. ↑ Barrow, Keith. „Ankara opens metro Line M4”, Rail Journal (Hozzáférés ideje: 2017. január 5.) 
  36. ↑ Metro-Ankaray Yolcu Sayıları. EGO. [2017. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 12.)
  37. ↑ Otobüs Hizmetleri (török nyelven). EGO. [2008. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 13.)
  38. ↑ DHMI: 2007: Yıl Sonu Toplam İstatistik Bilgileri >> Yolcu Archiválva 2009. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (PDF)
  39. ↑ Dünden Bugüne Ankara ve Su (török nyelven). ASKİ. (Hozzáférés: 2008. december 7.)
  40. ↑ Başkent Elektrik Dağıtım 1 Milyar 225 Milyon Dolara Sabancı-Verbund Ortaklığının (török nyelven). Haberler.com. (Hozzáférés: 2008. december 7.)
  41. ↑ Hospitals in Ankara (angol nyelven). allaboutturkey.com. (Hozzáférés: 2008. december 23.)
  42. ↑ State Hospitals (angol nyelven). mymerhaba.com. [2009. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 23.)
  43. ↑ Turkey Health Overview (angol nyelven). worldtravels. (Hozzáférés: 2008. december 23.)
  44. ↑ Ankara 19 Mayis Stadi (angol nyelven). Greenfields. [2008. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 13.)
  45. ↑ Ankara testvérvárosainak listája (török nyelven). Ankara Nagyvárosi Önkormányzata. [2009. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 4.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Ankara
A Wikimédia Commons tartalmaz Ankara témájú médiaállományokat.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ankara&oldid=26434779”