Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2011-48-2
A baszk nyelv (saját néven euskara, illetve a különböző dialektusokban euskera, eskuara, üskara) a spanyol–francia határ mentén (a nyugati Pireneusokban fekvő spanyolországi autonóm Baszkföldön és a franciaországi baszk földön) beszélt, ismeretlen eredetű toldalékoló nyelv. Az egybehangzó tárgyi kutatások túlnyomó része szerint egyetlen, jelenleg élő nyelvnek sem rokona. Így az egész kontinens egyedüli izolált nyelve, míg Európa valamennyi más nyelve vagy az indoeurópai, vagy az uráli, vagy a török nyelvek közé tartozik. A nyelvet Baszkföldön (Euskal Herria), a spanyol-francia határvidék Atlanti-parti részén körülbelül 700 ezren beszélik, közülük 500 ezer Spanyolországban él, a többi Franciaországban. A világ többi területén – mindenekelőtt Európában és Amerikában – is jelentős, megközelítőleg százezres kisebbség beszéli a nyelvet. Ezzel mindösszesen körülbelül 800 000 ember beszél baszkul, és egymillió körüli lehet a nyelvet tudók száma.
A nép és a nyelv elnevezése a latin Vasco, Vascones, spanyol vasco szóból származik, minden bizonnyal a francia basque közvetítésével. A népnév etimológiailag valószínűleg az eusk- szótőből származhat. A baszkok önelnevezése euskaldunak, azaz ’baszkul beszélők’ a nyelv nevéből (euskara) származik. A Pireneusok vidékén már évezredek óta helytáll, és megtartja egyediségét különböző a indoeurópai nyelvek, mint például a kelta, a latin és az újlatin nyelvek között. Bizonyára nem hiba azt feltételezni, hogy a baszk lehet az utolsó képviselője egy, Európában az indoeurópai nyelvek feltűnése előtt elterjedt óeurópai nyelvrétegnek.