Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2011-49-1

Német katonák zsákmányolt szovjet repülőgépeket vizsgálnak, az előtérben egy Jakovlev UT–1 kiképző repülőgép, a háttérben egy Polikarpov I–16 vadászrepülőgép

A Barbarossa hadművelet (németül Fall Barbarossa vagy Unternehmen Barbarossa, angolul Operation Barbarossa) a második világháborúban a náci Németország a Szovjetunió ellen 1941. június 22-én indított támadó hadműveletének fedőneve volt. Ez a hadművelet volt a keleti fronton vívott háború nyitó szakasza: a keleti front 1941 júniusától 1945 májusáig létezett, amíg a szovjetek el nem foglalták Berlint, ebből a Barbarossa hadművelet 1941 júniusától 1941 decemberéig tartott.

Adolf Hitler már 1940 júniusában komolyan fontolgatta a Szovjetunió megtámadását, és 1940. július 31-én utasította a német vezérkart (Oberkommando der Wehrmacht, OKW) annak megtervezésére. A hadművelet első terveit december 5-én kapta kézhez, és 1940. december 18-án adta ki 21. számú hadműveleti utasítását, amelyben megparancsolta a Szovjetunió elleni totális háború terveinek részletes kidolgozását.

A hadművelet fedőneve Fall Barbarossa lett, Barbarossa Frigyes, a Német-római Birodalom egykori uralkodója után. A nevet hosszú mérlegelés után választották az Otto név helyett, mert ezzel is demonstrálni akarták a Harmadik Birodalom jogfolytonosságát Barbarossa Frigyes óta. Az előkészületekkel együtt majdnem egy évig, 1941 tavaszától 1941 decemberéig tartó művelet tervezését Paulus tábornok vezette, a hadjárat célja a Szovjetunió európai része és azon belül Ukrajna gyors elfoglalása volt az Arhangelszktől Asztrahánig húzott képzeletbeli vonalig, amit gyakran csak A–A-vonalként (A–A linie) említettek.

Az előkészítő szakaszban Németország és szövetségesei – a tartalékokkal együtt – kb. 3,9 millió katonát vezényeltek a keleti frontra úgy, hogy 1941. június 22-én mintegy 3,5 millió katona indított támadást a Szovjetunió ellen egy kb. 2900 kilométer széles arcvonalon, 3600 harckocsival, 4389 harci repülőgéppel, 600 000 egyéb gépjárművel és 750 000 lóval. A támadás kezdetben sikeres volt; a németek jelentős veszteségeket okoztak a Vörös Hadseregnek, elfoglalták a Szovjetunió európai felének nagy részét, elsősorban a fejlett ipari és mezőgazdasági területeket. Ezután azonban a Vörös Hadsereg sikerrel állította meg a Wehrmacht legerősebb támadásait: megakadályozta, hogy a németek elfoglalják Moszkvát, illetve Leningrádot.