Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-14-1
A Felszabadulás szocialista brigád kilenc munkásnőből álló munkaközösség volt az 1960-as évek elejétől az 1970-es évek közepéig. Az asszonyok a Budapesti Harisnyagyár egyik formázóműhelyében zoknik, harisnyák gyártásával foglalkoztak. 1970-ben a munkásnők megkapták a Magyar Népköztársaság Állami Díjának III. fokozatát, a szűkszavú indoklás szerint „szocialista brigádjuk teljesítményeinek elismeréséül”. Az első női állami díjas szocialista brigád 1960. március 18-án jött létre és – e néven és ebben az összetételben – 1975-ben szűnt meg.
A taglétszám a brigád fennállásának mintegy másfél évtizede alatt nem mindig kilenc volt, hanem 8–13 fő között mozgott. Többek közül a brigád tagja volt Tasnádi Jánosné formázó, minőségellenőr. Tasnádiné 1929-ben született, 1946-ig szülőfalujában, Tiszaszentimrén lakott, ahol családjával – anyjával, nevelőapjával és 12 féltestvérével – földművelésből éltek. Hat elemit végzett, majd 1946/1947 telén Budapestre költözött, ahol négy éven át cselédként dolgozott. 1951-ben, miután férjhez ment, előbb az Újpesti Cérnagyárban, majd a Budapesti Harisnyagyárban lett betanított munkás. 1963-tól a Felszabadulás brigád tagja. 1976-ban leszázalékolták, ezt követően iskolákban gondnok, majd konyhai kisegítő, végül takarítónő lett. Férje, Tasnádi János, gyári tűzoltó volt a Klement Gottwald Villamossági Gyárban, majd az 1956-os eseményeket követően az Óbudai Textilfestőben. Három fiuk született.
2005-ben Brigád blues címmel a betanított munkások életéről, munkakörülményeikről, valamint a munkaversenyről és a brigádmozgalomról – Tóth Eszter Zsófia 1999 és 2004 közötti megéléstörténeti kutatásainak, életútinterjúinak felhasználásával, Martinidesz László rendezésében – dokumentumfilm készült.