Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-29-2
Az Apollo-program az Amerikai Egyesült Államok második — a hosszas előkészítés miatt a repülések sorrendjében harmadik — emberek részvételével végrehajtott űrprogramja volt 1961 és 1972 között. A program célja kettős volt: a fő cél az ember Holdra juttatása, a mögöttes politikai cél a hidegháború űrversenyében az USA vesztes pozíciójának megfordítása, a nemzeti presztízs helyreállítása.
A holdprogramot hivatalosan 1961. május 25-én John F. Kennedy elnök jelentette be a kongresszusban; ezt tekintik az Apollo-program hivatalos kezdetének. A beszédben Kennedy 9 éves határidőt tűzött ki. A célt 1969. július 21-én érték el, amikor az Apollo–11 űrhajósai, Neil Armstrong és Buzz Aldrin a Holdra lépett. Őket még öt űrpáros követte, így összesen hatszor szálltak holdra a NASA űrhajósai. Armstrongék útját négy, űrhajósokkal végrehajtott tesztrepülés előzte meg; egy holdutazás sikertelen volt. Az Apollo-programot egy tragédia is beárnyékolta: az első tesztrepülés előkészületei közben meghalt három űrhajós, Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffee, amikor kigyulladt az űrkabinjuk.
A repüléseket egy speciális űrhajórendszerrel hajtották végre. Ez az Apollo típusú űrhajóból és a holdra szállás kulcsának számító holdkompból állt; hordozóeszközeik a szintén speciálisan erre a feladatra tervezett Saturn V és Saturn IB rakéták voltak. A program hardverét később sikerrel alkalmazták más űrprogramokban, így a Skylab-programban és a Szojuz–Apollo repülésen is.
| „ | Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek. | ” |
| – Neil Armstrong 1969 | ||
A program 1972-ben fejeződött be, azóta egyetlen embert szállító űrhajó sem hagyta el az alacsony Föld körüli pályát. Az űrhajósok által visszahozott kőzetminták és a kihelyezett műszerek mérései forradalmi változásokat hoztak a Naprendszer történetének, kialakulásának, a Föld-Hold rendszer fejlődéstörténetének megismerésében. Az Egyesült Államok az Apollo-programra több mint 19,5 milliárd dollárt költött.