Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-34-1
Imperator Caesar Augustus divi filius, születési nevén Caius Octavius, később Caius Julius Caesar (Kr. e. 63. szeptember 23. – Kr. u. 14. augusztus 19.) a Római Birodalom első császára (uralkodott Kr. e. 27-től haláláig, Kr. u. 14-ig ), a római történelem egyik legfontosabb alakja volt. Az Octavianus nevet maga soha nem használta, bár örökbefogadása után a régi szokás szerint neve ez lett volna: Caius Julius Caesar Octavianus.
Karrierje Caius Iulius Caesar fogadott fiaként, a dictator híveinek támogatását elnyerve indult, ám kiváló államférfiként jelentős mértékben különböző politikát folytatott. Az idő őt igazolta: nemcsak egyszemélyi uralma stabilizálódott évtizedekre, hanem a császárság rendszere is, melynek politikai, államigazgatási, katonai és társadalmi alapjait egyaránt ő vetette meg.
Caius Octavius lovagrendi családban született. Korán (Kr. e. 59-ben) elhunyt, velitraei származású, praetorságig jutó apja – szintén Caius Octavius – Caius Iulius Caesar unokahúgát, Atia Balbát vette feleségül, így a megszülető gyermek a későbbi dictator unokaöccse lett. Ez a rokoni kapcsolat döntő volt mind Octavius személyes életének, mind a történelem alakulásának szempontjából.
A Pax Romana (Róma békéje) volt Augustus jelszava, mely szerint a birodalomban a római békét hozta el kormányzásával. Ennek szellemében Róma sehol sem szólt bele a provinciák vallási, gazdasági és törvénykezési életébe. Meghagyta a helyi elitet és a társadalmi struktúrákat. Alacsony adókat vetett ki a provinciákra (maximun 2,5%-ot) ami fedezte a római közigazgatás és a megszálló csapatok költségeit. Róma a világkereskedelemből akart komoly haszonra szert tenni, ehhez pedig béke kellett. Ennek hosszú távú eredményként stabilizálódott az örökletes egyeduralom, egyben a latin nyelv és műveltség a birodalom egész területén meghonosodott.