Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-52-1

Az Apollo–8 személyzete

A Föld első olyan képe, amelyen távoli bolygónak látszik

Az Apollo–8 volt az amerikai Apollo-program második olyan küldetése, amelyben emberek indultak a világűrbe, és egyben az első olyan, amelyben megközelítették a Holdat. Az eredeti tervek szerint ezen a küldetésen repülték volna be az űrhajósok a holdkompot, ám a fejlesztés késése, valamint a szovjet holdprogram előrehaladása miatt merész lépéssel egy későbbi küldetést hoztak előre, és eredeti céljait elvetve a hajót a Hold elérésére küldték. Az 1968. december 21-én startoló űrhajó karácsony napján állt Hold körüli pályára, és 10 keringésnyi időt töltött ott. A repüléshez először használták a Saturn V rakétát, így először próbálták ki emberek ezt a hordozóeszközt, ez volt a rakéta első teljesen sikeres repülése.

Az első holdutazás legénysége Frank Borman parancsnokból, Jim Lovell parancsnokimodul-pilótából és Bill Anders holdkomppilótából állt. A legénység húsz óráig keringett a Hold körül, ahol főként a lehetséges leszállóhelyeket fényképezte. Ezen kívül — az űrhajózás történetében ugyancsak elsőként — többször is élő tévéadást adtak az űrből. A legnagyobb hatást a karácsony esti adás keltette, amin a világűrben olvastak fel a Bibliából.

A repülés elsősorban propagandacélokat szolgált: az amerikaiak bizonyították, hogy képesek elérni a Holdat, és ezzel megelőzték a szovjeteket az „űrversenyben”. Az Apollo–8 volt a legtöbb „elsőséget” besöprő küldetés. Űrhajó először érte el a második kozmikus sebességet, űrhajósok először álltak pályára egy másik égitest körül, és szintén elsőként hagyták el ezt a pályát. A legénység tagjai láthatták először saját szemükkel a Hold túloldalát, és szintén ők látták először egyszerre, bolygóként a Földet.