Szerkesztő:Hungarikusz Firkász

Hungarikusz Firkász

„	A nézők többsége nem ismeri a 'vágás', 'áttűnés', stb. szavak értelmét és bizonyos vagyok benne, hogy ez nem is érdekli. Amit mi a szakmában szép plánnak nevezünk, az valójában nem érdekli a nézőket, mert ők az embereket nézik a vásznon s nekünk művészeknek meg kell értenünk, hogy ez a legfontosabb dolog a filmben.	”
– John Cassavetes

„	Mindannyian egy csónakban ülünk. De amíg egyesek eveznek, mások horgásznak. Kiegészítés: sokan a zavarosban.	”
– Herbert Grönemeyer (kiegészítés Hungarikusz Firkász)

„	Az igazságot akkor is el kell fogadni ha az az adminisztrátoroknak kedvez.	”
– Grandpierre K. Endre után

„	Üldözz el még egy szerkesztőt és fogd rá a HuFi-ra!	”
– Hungarikusz Firkász, innen a gép elől

„	Nehezen bár, de megszereztem a jogot: nem tapsolok, ha kedvem támad köpni.	”
– Béri Géza (valamikor 1953–1956 között)

„	Kétféleképpen lehet egy emberrel beszélni: őszintén, vagy az ő szintjén!	”
– Előttem ismeretlen

„	Mondottam user: bízva bízzál! Szerkesszé', hogy szavazhassál!	”
– Madách Imre után szabadon

Wikipédiaia

Wikipédiaia virtuális szigetország. Egyes régiói Abszurdisztán részét képezik. E terület hagyományai közé tartozik a Más szemében a szálkát megleli, sajátjában a gerendát feledi nevű, általában páros, de néha csoportos elfoglaltság, amelybe olykor kibéciai névtelenek is beleszólnak Anoniából. A hagyomány lényege, hogy a résztvevők egyike durva módokon és stílusban becsémerlheti a másikat, és ezt rendbenlévő dolognak tartja, de vérig sértődik, ha reá a legcsekélyebb negatív dolgot mondják. Ez az állítás igazságtartalmától függetlenül működik.

Wikipédiaia földrajzilag Polémia mellett fekszik. Két nagy területet ismerünk biztosan: Licensziát és Szinonimaiát (egyes megyékben – főleg Egyértelműsítőföldön – Homonímiaia néven emlegetik). Fontosabb tájegységei még Irónia és Szarkazmusföld, amelyek a Vitalappföldeken és Kocsmafalia tartományokban terülnek el. A birodalom egyes részeit Levédia kebelezte be. A két állam határai folyamatosan változnak.

Az országot súlyos fertőzés sújtja, amely nem fékezhető és több törzse is van, tünetei eltérőek, de ugyanazt a végkifejletet okozzák. A kórság neve Igénytelenitisz maximus, avagy Szócikkitisz toprongyusz. A tünetek egyike, hogy akik elkapják, azokat ekézik, akik a minőséget részesítik előnyben, azaz szinte annak kell szégyelnie önnönmagát, aki kifejezésre meri juttatni, hogy a minőséget pártolja a mennyiséggel szemben. Egyik kórokozója, hogy az olvasók igénytelenséget igényelnek (nem óhajtanak hosszabb szócikkeket olvasni), ezért ilyeneket is kapnak (azaz minél rövidebbet, nehogy olvasniuk kelljen). Az ország fontos külkereskedelmet folytat a Szerzőkkel, akiktől képekre és szövegekre engedélyeket importál, majd az azokkal kezelt szövegeket és képeket exportálja szócikk formában az Olvasóközönség nevű részben idegen lényeknek. A behozatalt és kivitelt nehezítik az egész országot körbevevő Irányelv és Útmutatót-tengerben rendszertelenül megbújó Szküllák és Kharübdiszek, amelyek között nehéz navigálni, mert sosem lehet tudni, mikor és hol bukkannak fel, ahogy az sem, hogy éppen melyik támad erősebben. A kiszámíthatatlanságuk miatt tanulmányozni sem lehet őket, csak az éppen adódó helyzetnek megfelelően megpróbálni kikerülni a támadásukat.

A nép támadásokat szenved el a Trolloktól és a Vandáloktól. Ezek leggyakrabban kívülről támadnak, de néha befurakodnak és belülről rombolják a rendszert. Indítékaik gyakran homályosak, de leginkább ismeretlenek.Ellenük leginkább a Járőr és Adminisztrátor különleges egységeket vetik be.

A szomszédos Wikidatiából importált anyagok minőségénél a kevesebb a több. Számszakilag is, meg minőségileg is. Sokkal jobb lesz az ország helyzete, ha a kevés hiányos termék helyett sok hiányos terméket szállítanak be, amiknek a javítása, pótlása az anyaországban történik, ha történik. Ha pedig nem, akkor a selejtes termékkel is elvan az ország. Erre a beszállítók és az anyaország nagyon büszke is. Az ország államformája "alkotmányos anarchia", mivel a "törvények" (írányelvek) és a "jogszabályok" (útmutatók) hol szigorúan, hol lazán vannak figyelembe véve, hol meg egyáltalán nincsenek. Ez mindig adott szerkesztőktől és/vagy helyzetektől függ. Itt három csoport van és ezek találkozásai -kéitől a súrlódást és a feszültséget:

1. Azok, akik az irányelvek/útmutatók leírásait betűit és szellemét is betartják és betartatják (betartatnák) mindenkivel.
2. Azok, akik úgy gondolják, a szabályoknak csak a szellemét kell követni, és vannak olyan szituációk, amikor nem feltétlenül kell a szabályokban leírtak szerint eljárni. Általában ilyenkor a szabálytól enyhéb eljárást szorgalmaznak.
3. Ide azok az ingázók tartoznak, akik mindkét irányba állást foglalnak, attól függően, hogy az érdeküknek melyik opció felel meg éppen.
4. Ide pedig azok az ingázók tartoznak, akik mindkét irányba állást foglalnak, de nem önös érdekből, hanem azért, mert igyekeznek megfelelni mindkét oldalnak (rendszerint egyiknek sem sikerül).

Utóbbi kettő alakítja leginkább az anarchizmus jelleget, azonban nem feltétlenül rosszszándéktól vezérelve, hanem részben azért, mert sohasem egyértelmű, hogy mikor kötelező, betartani a szabályokat, mikor lehet lazán kezelni azokat. Ez pedig rányomja a bélyegét mind az országra, mind a lakóközösségre.

Tovább árnyalja a dolgot, hogy a szabályalkotás is gyorsan történik, valamikor úgy, hogy a szabályalkotásra meghatározott szabály sincs figyelembe véve (pl. irányelv megváltoztatása vitalapi, párrésztvevős felvetés alapján, vagy olyan álláspont elfogadása, amelyen nem jelent meg az előírtaknak megfelelő mennyiségű résztvevő vagy arány).

Okos gondolatok

• Két lába van a tyúknak, mégis megkotlik, sok gombja van a vandálnak, mégis megblokklik.
• „De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek, mindig lesznek Adminek!”
• „Mindenki egyenlő, de valaki egyenlőbb.” (értelmezés: vannak, akik nem tartanak be olyan sorrendet, amelyet másoktól kötelező érvényűen elvárnak) – ismeretlen (értelmezés: HF)
• „Némelyek abban az alapvető tévedésben vannak, hogy aki nem ért egyet velük, azok nem értik a vita tárgyát. Közülük némelyek – a lehetőségekhez képest – ezt a lehető leggyakrabban hangoztatják is. Annak ellenére, hogy tudják, nincs igazuk” – HF
• „Mások abban az alapvető tévedésben vannak, hogy egy-egy vélemény/álláspont kijelentéséhez, kifejtéséhez az embereket megválasztják, felhatalmazzák. Feltételezik, hogy akit ilyenre nem hatalmaztak(!) fel, az nem fejthet ki véleményt/álláspontot. Szemben ezzel ugyanezen személyek nem veszik észre, hogy amikor ők fejtenek ki véleményeket/álláspontokat valamiről, őket ugyanúgy nem »hatalmazta« fel senki arra. Mégis megtehetik. Tanulság: a vélemények/álláspontok kifejtéséhez nem kell felhatalmazás (még akkor sem, ha az adott vélemény/álláspont a másiknak nem tetszik, illetve szöges ellentétben áll az ő véleményével/álláspontjával.” – HF
• Egyes emberek igen komoly kettős mércével mérnek. Amit ők megengedhetnek önmaguknak másokkal szemben (még akár azt is, hogy a másikat féregnek titulálják), annak a töredékét nehezményezik, ha velük szemben történik. Különleges változata amikor a valakire tett durva beszólást rendben lévőnek tekintik (vagy megpróbálják letagadni a nyilvánvalót), sőt büszkén mutogatják is, miközben ha nekik szólt volna wikivilágra menő ribilliót csapnának. Amikor az ő viselkedésükre rámutat valaki, akkor igyekeznek arról elterelni a témát (gyakorta újabb és újabb személyes támadásokkal vagy azzal, hogy a másik hozzászólásait kaparják elő, mintha az feljogosítaná őket bármire is, hogy más is vétett). Az ilyen emberek komolyan veszik önmagukra azt, hogy mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek, és ez utóbbi csoportba saját magukat sorolják. Úgy is viselkednek. Ennek folyománya, hogy másoknak néha, sokáig el kell viselniük az agresszív, nem szűnő provokációkat. Ez utóbbi az alábbi példával plasztikusan ábrázolva van. A leírás több éven keresztül látott, és személyesen átélt tapasztalat alapján született. Sajnos napokkal később is. Ha az illető a saját vitalapján nem kíváncsi valakire, akkor a valaki pofátlanul a saját vitalapjára irja a kioktató jellegű, provokatív üzenetét. 3.2.1... és zéró. Sajnos némelyeknél a csúsztatás, ferdítés sem áll távol. Például: "Nem az én akaratomról van szó, hanem a közösségi irányelvekről, útmutatókról, amit nem tartasz be". A "Fontos, hogy ha megjelölsz egy szubcsonkot, akkor az azt létrehozó szerkesztőt figyelmeztesd erre a vitalapján" nem szerepel sem irányelvben, sem útmutatóban, ugyanis a Wikipédia:Szubcsonk lap se nem irányelv, se nem útmutató. Ha ezek közül bármelyik lenne, akkor a megfelelő sablonok valamelyike lenne kihelyezve rajta. De nincs. A kategóriák szerint is csak Wikifogalmakat tisztázó lapok és Tartalmi problémák közé van besorolva. Úgyhogy nincs itt olyan közösségi irányelv és/vagy útmutató, ami nincs betartva.

Ennek egy másik változata, amikor illető reklamál (nem is akármilyen módon), hogy tönkretették a munkáját (nem egyszer túlozva a belefektetett idővel és energiával kapcsolatban), de afelett nagyvonalúan átsiklik, hogy ő más munkáját tette tönkre, nem törődve azzal sem, hogy abba esetleg tényleg több energia és idő lett fektetve. – Saját gondolat

• A Wikipédia azért "jó", mert itt mindenki jobban tudja nálad, hogy ki is vagy, mit gondolsz, mik az elveid. Tudsz úgy szerkeszteni, hogy az ellenzékieknek kormánypárti legyél, a kormánypártiaknak ellenzéki. A zsidóknak zsidógyűlő, a zsidógyűlölőknek zsidó. A rabszolgáknak rabszolgatartó, a rabszolgatartóknak rabszolga. A baloldalnak jobboldali, a jobboldalnak baloldali. Az stb.-nek ecetera., az eceterának stb... (Vagy nem tudsz úgy szerkeszteni, hogy ne legyél ezek valamelyike.) – Saját gondolat (bár nem túl eredeti)
• Gondolatolvasó szerkesztők: a Wikipédián egyes szerkesztők képesek (vagy legalábbis azt hiszik önmagukról, hogy képesek) a gondolatolvasásra. Pl. Ha X nem válaszol Y-nak, akkor Z "tudja", hogy X azért nem válaszolt mert, ráhagyta Y-ra a dolgot, és az még véletlenül sem fordulhat elő, hogy esetleg azért nem válaszolt már, mert belátta a tévedését, de inkább csendben visszavonul, ahelyett, hogy elismerné. Van, hogy Z ilyenkor általánosítani próbálja a helyzetet, és például olyasmikkel hozakodik elő, hogy a másik csak eljátssza, hogy félreértik. Mert az elő sem fordulhat ilyenkor, hogy X tényleg félreértette Y-t. (Kapcsolódó leírás: Kisfarok-szabály) Szintén tipikus, hogy az ehhez hasonló megjegyzésekre forrást nem hoz, de fordított esetben, ha rá tesznek megjegyzést, forrást követel (amit, amikor felmutatnak, persze letagadja, hogy az nem is az). Másik, általánosabb esetleírás (ami kapcsolódik előző ponthoz), amikor valaki lát egy szerkesztést, és ahelyett, hogy elgondolkodna a miérteken, rögtön messzemenő következtetéseket von (persze hibásan), így alakulnak ki olyan nézőpontok egyes szerkesztőket illetően (vagy a közösség egyes csoportjairól, vagy akár az egész közösségről), hogy az(ok) náci(k), kommunista('k), hímsoviniszták, magyarellenesek, xenofób. A dolog pikantériája, hogy ezek az egymással ellentétes jelzők van, hogy szinte egyazon időben vannak jelen, azaz rövid időintervallumban lehet(nek) valaki(k) egyszerre nácik és kommunisták vagy bármilyen más egymással ellentétes pólus mindkét végén. Ez a helyzet, bár szomorú, de valahol jó dolog is, hiszen éppen ez mutatja meg azt, hogy adott szerkesztő/csoport/egész éppen a két szélsőség között található, azaz a semlegesség mezején tartózkodik.

• Fontos: bizonyos helyzetekben a jogsértő-jogsértőgyanús tartalom fenntartható. Persze ezeket a helyzetek fel is kell tudni ismerni.

Jegyzetek és megjegyzések