Portál:Közlekedés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Üdvözlünk a Közlekedésportálon!

A közlekedés személyek és áruk szállítását különböző műszaki eszközökkel végző gazdasági, szolgáltató tevékenység. Ágazatai: közúti közlekedés, vasúti közlekedés, légi közlekedés, vízi közlekedés (hajózás), sodronykötélpálya (libegő), vezetékes szállítás. Térszerkezetét tekintve lehet: helyi (városi), helyközi, elővárosi, távolsági, kontinentális és interkontinentális. A közlekedés azon intézmények és eszközök összessége, amely személyek, javak és hírek szállítására szolgálnak, céljuk üzleti érdekben, művelődési vagy politikai tekintetben szükséges kapcsolatokat lehetővé tenni. Azért, hogy a közlekedés rendeltetésének megfelelhessen szükséges közlekedési eszközöket (utak, hajók, vasutak) létesíteni és közlekedési intézményeket (posta, távíró, vasút, hajózás, repülés) felállítani.

Ajánlott cikk  
A LÁEV egyik mozdonya
A LÁEV egyik mozdonya

A C–50-es a magyar gyártmányú kisvasúti dízelmozdonyok egy típusa. Az 1950-es évek elején a Szállítóberendezések Gyárában és a MÁV Északi Járműjavító Üzemében fejlesztették ki, majd másfél évtized alatt több mint 200 darabot gyártottak belőle. Fénykorában a gazdasági vasutak meghatározó vontatójárműve volt, és a magyar kisvasutak jó részén még ma is ezek a mozdonyok húzzák a vonatokat.

A fejlesztést a második világháború után kezdték el, és 1952-ben, amikor a Szállítóberendezések Gyára beszüntette a kisvasúti járművek gyártását, a még csak papíron létező mozdony tervezését a MÁV Északi Járműjavító Üzeme fejezte be, ahol tervezői Helm Ödön, Szakács Gábor és Temesi Béla mérnökök voltak. Az új mozdonyt, ami C–50 sorszámot és EDK–413 típusjelzést kapott, némi előkészítés után 1952. április 1-jén kezdték gyártani. Az első évben 20 darab készült el, ezeket Dombóváron, Balatonfenyvesen, Mezőhegyesen, Szerencsen, Kapuváron, illetve a LőkösházaDombiratos vonalon állították forgalomba.

A keskeny nyomközű vasutak hanyatlásával a '60-as évek végén megkezdődött a C–50-es mozdonyok selejtezése is. Többnyire nem vágták szét őket, hanem alkatrészforrásként a műhely mellé állítva lassan „elkoptak”. A gazdasági vasutak jelentős részének megszüntetése után sok C–50-est vettek át az erdei vasutak, állami gazdaságok és egyéb, vasutat használó cégek. 2008-ban még 69 mozdony volt fellelhető – változatos műszaki állapotban. A MÁV tulajdonában ezek közül összesen hét volt: négy Balatonfenyvesen, egy-egy pedig Nyíregyházán, illetve a Gyermekvasúton. Az erdei vasutaknál még mindig sok ilyen a mozdony fut, több vonalon kizárólag ilyenek járnak. Néhány példányt térdíszként állították ki, így került C–50-es a Zsuzsi Erdei Vasút emlékét őrizendő Nyíracsádra. Öt mozdony magánszemélyek tulajdonában volt.

Tovább a szócikkhez…


Ajánlott cikkek: Ikarus 260; C–50; Kiskunfélegyháza–Orosháza-vasútvonal; MÁV V43 sorozat; Szob–Nagybörzsöny erdei vasút; Szöuli metró; Budapest éjszakai autóbuszvonal-hálózata

Tudtad-e?  

Tudtad-e, hogy...

  • ... az első gőzgéppel hajtott fából készült hajót 1807-ben Robert Fulton építette meg?
  • ... a benzinüzemű gépekkel 1873-tól kezdve próbálkoztak a különböző országok feltalálói?
  • ... 1877-ben kapott szabadalmat az Otto-motor?
  • ... az első benzinnel hajtott kocsit Karl Benz készítette 1879-ben?
  • ... a Budapest első villamosvonala Balázs Mór terve alapján készült el, mindössze két hónap alatt?
  • ... a második világháború után óriási lett a kereslet a buszok iránt, mivel a villamoshálózatok teljes helyreállítása túl költséges lett volna?
  • ... az Ikarus 200-as szériájából több mint 200 000 darabot gyártottak?
Ajánlott kép  
Aktuális projektek  
Magyarország
További portálok